A gyerekek reggel pizsamában mentek ki az erdőszélre virágot szedni, énekelték az Orgonaágát, finom reggelit készítettek Apával, én meg -mint aki vendégségben van- élveztem a kiszolgálást: finom kávé, szép kilátás a teraszról, mit ne mondjak, szép így az élet. Szép így, négy gyerekkel. 13 évvel ezelőtt, épp anyák napján váltam anyává...
Egész nap csak elmélkedtem, miközben járt a kezem alatt a munka, kész is lett a szivárványos fonalam.
Tudvalevő, hogy a fonás maga meditatív élmény, hát, ha még szivárványszín fonal készül. A hosszú színátmenetek hagytak időt belemélyedni egy-egy szín valóságába, s nagyszerű élmény volt, hogy a szivárvány színei rendre követték egymást. A vöröstől haladtam a "létrán fölfelé" az ibolyáig. (Weörest mondogattam magamban: "Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra...")
Kétszer fontam meg ugyanazt (az elején hosszában kettészedtem a festett szalaggyapjút, hogy a megfelelő színek egymás mellé kerüljenek), majd a cérnázással most az ibolyától haladtam vissza a vörösig. Nagyon szép színtalálkozások születtek. És tényleg tompultak a színek.
Kedvencem, mikor a kék találkozik a zölddel.
Kék a zölddel..., de erről majd később.
Tényleg boldog anyák napod lehetett! (nekem is az volt, a 3 éves Nagyfiam egyszer csak megszólalt, mint aki tényleg tudja milyen nap van: "Nekem van a legjobb anyukám a világon" - és ennél nem kell több)
VálaszTörlésCsodálatosan szép ez a szivárvány fonal! Mi készül majd belőle?
Micsoda csodás napod lehetett! Álom szépez a fonal, irigykedve néztem a színeit és a rokkázás egésznapos élménye is csodás lehetett. A kedvenc idézetem amit leírtál. Bennünk a létra...hát igen.
VálaszTörléspuszillak
Tényleg csoda egy nap volt!
VálaszTörlésViki, még nem tudom, mi készül belőle, egyelőre csak "szagolgatnivaló".
Jaj, Csilla, a múlt héten voltam Sopronban, gondoltam rád az Alpokalján. Puszi.