Ehhez először beáztattam langyos ecetes vízbe a szalaggyapjút, majd "szerpentínben" belehelyeztem egy jénai tepsibe, meglocsoltam szakaszosan a félig kimerültnek hitt ételfestékkel, épp csak annyival, hogy a gyapjú magába szívja a folyadékot.
Alaposan lenyomkodtam, ellenőriztem, hogy mindenhol érte-e a festék, majd a szülinapi tortasütés hőjét kihasználva, gyorsan sütőbe dugtam.
Alacsony hőfokon "sütöttem" egy kicsit, s a tepsiben hagytam kihűlni. Öblíteni alig kellett, mert az összes pigment beépült a gyapjúszálakba.
Nem kis meglepetésemre igen intenzív árnyalatok születtek, bár tudom, fonás hatására tompulni fognak a rikítónak tűnő színek.
Egy kis festett fonalminta is született.
És itt vannak a hímes tojásaink, mindegyiket a lánykáim alkották.
Színes viaszkrétával rajzolták meg a mintát, utána helyeztük bele a langyos festéklébe. Ahol a viaszkréta taszította a vizet, ott kirajzolódtak a vonalak. Mintha írókáztunk volna. Mindig készülnek hagyományosan, hagymahéjjal festett tojások is, de ez a tiritarka technika szintén kihagyhatatlan.
Jajj, a szivárvány színű cuccoktól mindig elolvadok... szépséges! :-)
VálaszTörlésNagyon szép, üde színe lett! Imádom a színátmenetet!
VálaszTörlésNagyon jó ötlet és gyönyörű lett a szín .Örülök , hogy mikró nélkül is lehet így festeni .Köszi !!:)
VálaszTörlésKöszönöm, lányok, én is örülök. Mikrónk nekünk sincs, de ez a sütős megoldás igen remek. Harmatcsepptől tanultam.
VálaszTörlés