...Az úgy kezdődött, hogy valamikor a tavasz végén élő embert kerestem, aki meg tudná mondani, hogy én vagyok-e teljesen béna, vagy csak eszközproblémától szenvedek. Aztán találtam több hozzám hasonló embert, és olyat is, aki a segítségünkre sietett. Először arra gondoltam, hogy a saját lakásunkba hívom a kis csapatot, de végül annyian lettünk, hogy nem fértünk volna be. Egy kedves anyukatárs-barátnő jóvoltából a Pilisi Műhely fogadott be minket egy teljes napra. Hát nem is tudom leírni...., olyan volt az a nap!!!
A képek magukért beszélnek. A többit itt nézhetitek.
