2011. november 5., szombat

Szövött stóla

Két gyapjústóla is készült Csillaghegyen.


A kékes-zöldes Manduláé, ő készítette teljesen egyedül. Zöld gyapjúfelvetés, kék vetülékfonal beszövésével. A finom, leheletnyi csíkmintát a nemrég font moher-buklé fonalam adta.


Még rojtozásra várva.


A másikat Hangával együtt szőttem.


Próbaszövést kellett volna készíteni, de mivel a koncepció csupán annyi volt, hogy kipróbálásra kerüljenek a különböző vastagságú, minőségű és színű gyapjak, így az egész stóla a maga 2 méter 20 cm-ével egy darab "próba" lett. Szakaszosan szőttünk felváltva Hangával. Ő szombaton még kártolt, vasárnap font, majd hétfőn beleszőtte a stólába az új fonalait.


Az alapokat Lőrincz Péter-féle egyágú gyapjú fésüsfonal adta, a csíkok anyagát mi fontuk kéziorsón, illetve rokkán. Nincs benne szabályszerűség, játszottunk a színekkel és a csíkminta ritmusaival. (Összesen 27 dkg.)




Ezer hála és köszönet Lőrincz Péternek, Csapó Angélának és Sáringer Erzsébetnek.

És a jó időben kicsit festettem is, kissé apadt végre az elsősök fonalas zsákja. Még hátravan néhány kiló.



Gyönyörű ősz van!

2011. október 31., hétfő

Néhány mai kép a fonókából

Indulásra várva
(Ruha és táska: Coletté, kéziorsó: Kromskié, gyerek: enyém)

Saját festésű és kártolású gyapjú-selyem keverék. Hanga a Kromski Prelude-nél


Alig ér le a lába...


Mandula szövi

Hanga szövi

Mirkó szövi

Anya szövi
(A vetélőkön saját fonású fonalak láthatók.)

Legközelebb mutatom a kész munkákat, mert estére már nagyon rosszak voltak a fényviszonyok.
Csuda egy nap volt!!!

2011. október 29., szombat

Képek Csillaghegyről

Ma volt az első nap...

Bea szőtte


Fonóhangulat

Zsóka mosta és "farkasolta", Hanga és Mirkó kártolta magyar rackagyapjú



Lillának Angéla segít

Mandulának Péter bácsi

A két kislány egynapi együttes munkája


Szövőház

Bea és Angéla


Saját festésű selyemszál


Hanga kártol

Selyem-gyapjú keverék


A kártolóért köszönet a Pilisszentlászlói Waldorf Ovinak!


Fonásra várva


Kati fonta. Ma volt életében először orsó a kezében, és ma ült először rokka mellett.


Ők vártak minket este a teraszon. Apa faragta az itthonmaradottakkal.

Holnap is lesz nap. Aki kedvet kapott, bátran bekukkanthat.

2011. október 28., péntek

Megújult formában

ismét látható a blogomon a KROMSKI-oldal itt.

További termékek képekkel, leírással hamarosan...

2011. október 21., péntek

Szövős-fonós "tábor" Csillaghegyen

KÖZHÍRRÉ TÉTETIK...
Gyertek szőni, fonni!!!


Csillaghegy egy fantasztikus hely!!!

És Zsókát is meg kell ismernetek, aki egy személyben tűzön vízen keresztül viszi a Kézművesház ügyét. Mikor a harmadik fonókör szervezése kapcsán először léptem be a műhelyébe, tudtam, hogy otthon vagyok, és hogy őt is régóta ismerem. Ki is derült hamarosan, hogy mint a "nomád nemzedék" második generációjának tagjai, többször voltunk együtt kézműves-népzenés-néprajzos rendezvényeken. (A népzenét kedvelőknek mondom, hogy Zsóka a híres furulyás, Juhász Zoltán felesége.)
Egy augusztusi bejegyzésemben írtam, hogy nyáron volt Csillaghegyen szövős tábor, ott ismertem meg Csapó Angélát, akivel nemsokkal később a Mesterségek Ünnepén dolgoztunk együtt.


Nem is bírtam ki, hogy ne vásároljak tőle egy szövött stólát. Csodálatos dolgai vannak, hihetetlenül tehetséges, nézzétek meg új honlapját itt.


És most megint itt az alkalom! Lőrincz Péter pápai szővőszék-készítő mester 4 napra ideköltözteti műhelyét 8 (!) szövőszékkel. Angéla lesz a szövős mester. És engem meg fonni hívtak.

A munka menete, és egyéb tudnivalók:

A tábor helye: Csillaghegyi Közösségi Ház (Budapest). Megközelíthető a Batthyányi térről induló Szentendrei Hév Csillaghegy megállójától, gyalog 2 perc. További képek és információk a házról itt.

Ideje: 2011. október 29- november 1. Szombattól keddig.

Napijegyet egy teljes napra lehet váltani 6000.- Ft-ért, amikor is egy teljes napon keresztül(reggel 8-tól este 9-ig) lehet szőni egy kiválasztott szövőszéken Csapó Angéla útmutatásai mellett. (Meg persze nézni a többieket, hogy a különböző felépítésű és felvetésű szövőszékeken ki mit alkot.) A napijegy ára tartalmazza a szövéstanítást, az eszközhasználatot, és a megszőtt darab alapanyagát, amit természetesen haza is lehet vinni.

A fonás mindemelett a következőképpen fog zajlani.
Hétfő kivételével (mert akkorra kaptam időpontot, és egész nap szőni szeretnék) minden nap reggeltől én is ott leszek, és várom az érdeklődőket, akik ki szeretnék próbálni a kéziorsón és rokkán való fonást, illetve a kártolást. Különböző gyapjúminőségekkel lehet megismerkedni, és többféle orsót és rokkát, köztük kétféle Kromski rokkát is ki lehet majd próbálni. Tematikusan tanítani nem szeretnék, de szívesen megmutatom, az elmúlt másfél évben mire jutottam, és bármiben szívesen segítek. Napijegy a fonásra 1500.- Ft-ba kerül, mely tartalmazza az eszközhasználatot, és a megfont gyapjú árát.



Érdemes a fonást és a szövést nem egy napra időzíteni, mert ha kifizeted a napijegyet, érdemes csak azzal foglalkozni. (Persze, ha valaki csak egy napra tud jönni, a helyszínen rugalmasan kezeljük majd a kereteket.)
És az is egy nagyon izgalmas dolognak ígérkezik, hogy már a saját magunk által megfont fonalat be is szőhetjük a készülő darabunkba. Jaj, már nagyon várom.

A helyszínen fonal és gyapjú, valamint kisebb eszközök vásárlására is lehetőség lesz.

A szervezők előzetes jelentkezést és időpontegyeztetést kérnek.
A szövésre Sáringer Erzsébetnél (Zsóka):
gererz@citromail.hu vagy 06-20/949 3890.
A fonásra nálam: M. Horváth Adrienn,
adrienn@mehes.hu vagy 06-20/369 0739.

A készülődés és a munka lázában égve várunk Benneteket szeretettel.
Aki hallja, adja át!

2011. október 12., szerda

Bejegyzés egy riport kapcsán

A minap durva hangú levelet kaptam, amiben többek között "hazug csalónak" neveznek engem. Mindezt azon felindulásból, miszerint a Hun Tv-n velem készült riportban azt a "mérhetetlen aljasságot" követtem el, hogy nem a valóságnak megfelelően mondtam el, hogyan kezdtem, kitől tanultam meg fonni. És ezért a levélíró "nyilvános bocsánatkérést" követel. Szívem szerint nem tenném, mert a hangnem számomra elfogadhatatlan, és igaztalan a vádaskodás, de mivel a riport alá írt kommentjével nyíltan hitelemet rontja, nem mehetek el szó nélkül az eset mellet.
(Ha valaki végignézi a közel egy órás riportot, láthatja, hogy korántsem csupán arról van benne szó, hogyan tanultam meg fonni.)

Ország-világ színe előtt kijelentem, hogy nem magamtól tanultam meg fonni. Sajnos olyan ügyes nem vagyok. (Vagy hála az Égnek...)
És nem is az édesanyámtól, mint ahogy eddig évezredeken át anyáról leányra szállt a tudás, és nem is volt kérdés, ki kitől tanul meg fonni, mert mindenki tudott, és minden leánygyermek belenevelődött ebbe a tudásba. Ez nem "(nép)művészet" volt, hanem mindennapi tudás, hétköznapi praktikum.

Ez most már másképpen van.
És én egy jó ideje fonni szerettem volna. Mit tesz ilyenkor az ember lánya (a 21. században)? Beírja a keresőbe az általa jónak ítélt kulcsszavakat (külföldiül is), aztán csak ámul, hogy milyen szépségeket tudnak MÁSOK. És csak néz és néz, és szeretne ő is ilyet, hogy csak úgy fonódik magától a fonal (nézi századszor is azt a nyomorult videót, hogyan varázsolja az a másik kéz azt a fonalat, kérdezne, de nem lehet, mondaná, álljon meg egy kicsit, kezdje újra, de nem lehet...), és összejönnek lányok-asszonyok, és együtt fonnak, és együtt élik meg azt a csodát, ami évezredeken keresztül a miénk volt. Az nem lehet, hogy nálunk itthon Magyarországon, ilyen fonós-szövős hagyományokkal rendelkező országban ne éledne újjá a csíra! Élő embert kerestem.

A külföldi oldalak és videók után az internet segítségével kerestem tovább itthon, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy élő emberrel találkozom, aki fonni tud, aki valamennyivel előttem jár. És nem csak azért, hogy megtanítson fonni, hanem hogy a rokon lelkek végre találkozhassanak. Így találtam rá a "tanítómesterekre", akiknek köszönettel és hálával tartozom. És mindannyiójuktól bocsánatot kérek (bár csak egyikük követelte), mert nem említettem meg őket név szerint a riportban.

ŐK:
Ercsu, akitől az első kéziorsómat vásároltam tavalyelőtt karácsonykor, saját festésű előfonalat küldött hozzá. Erika leírása alapján bénázgattam legelőször.

Zsuzsa, aki tavaly májusban elsőként mutatta a rokkán fonást, aki segített beüzemelni az első csotrogány rokkámat. Akivel aztán közösen kezdtük forgalmazni a Kromski-rokkákat, de már nem dolgozunk együtt.

Anett, aki a kéziorsón való fonás rejtelmeibe vezetett be már élőben, tavaly nyáron a kecskeméti kötős találkozón. Akkor ő már leheletvékony fonalakat font.

Angóranyuszis Erzsi, akit egy újságcikk alapján nyomoztam ki tavaly nyáron, és felkerestem, és hanyatt estem tudása láttán.

Ritarenáta, aki tavaly novemberben eljött hozzánk Tirolból Pilisszentlászlóra, az első fonókörre.

Szilcsil, aki a harmadikra Lipcséből Csillaghegyre.

Tódor Enikő, erdélyi asszony, akitől a Skanzenban tanultam.

Bori néni, akitől a Palotajátékokon.

Ismeretlen nénik, akiktől a Várban.

És említhetném Lőrincz Péter szövőmestert, aki a Mesterségek Ünnepén azt mondta -miközben köszöntem, hogy annyi titokba beavat-, hogy ő úgy tudja meghálálni az elődöktől kapott tudást, hogy azt minden elvárás vagy ellenszolgáltatás nélkül továbbadja az utána jövőknek.

És említhetném még az összes fonókörös lányt, akikkel egymást "tanítottuk" fonni. Ki miben volt ügyesebb. (És nem méregettük, hogy melyikünk nyomta be előbb a gugliba, hogy spinning wheel, vagy Spinnrad, vagy ki fogott előbb kéziorsót a kezébe, vagy ki látott élőben rokkát először.)

És (akit viszont említettem): Laci bácsi, Németh László gyapjúkártoló mester Esztergomból. (Nézzétek a képeket, és ha tehetitek, látogassátok meg őt!) Őt megemlítettem a riportban, mert nem csak a fonás területén, hanem emberségben is a legnagyobb Tanítómesterem. Emlékszem, kis békebeli kézikártolóján együtt kártoltuk műhelyében az angóra- és birkagyapjút, remegő kézzel mutatta, fonta, majd adta át nekem a fonalat a rokkáján, miközben mesélte, hogy élték túl fonással a háború utáni szörnyű éveket. Most is összeszorul a szívem.
Szárnyakat kapva jöttem haza tőle, akkor született a tavaly októberi bejegyzés. A képeken ott a kártolt gyapjú és a kész angóra-gyapjú keverék fonal... Ülsz a rokka előtt, szinte ringatózva hajtod a pedált, forog a rokka kereke, surranó hangok nesze vesz körül, és valami kusza szöszhalmazból egyszer csak fonal alakul az ujjaid közt. Csoda, ha mondom...

És ha "kiderül, hogy nem tudok fonni, és nem értek hozzá", azt sem bánom. Vannak még tanítómesterek.
Köszönöm, hogy elmondhattam, és bocsánatot kérek minden érintettől, aki megbántódott volna. És ezt szívből mondom...
Nem önigazolásként írtam, de ennyivel tartoztam a történet szereplőinek.

Ha kérhetem, most NE kommenteljetek.

Ja igen, és ami a legfontosabb: az én lányaim már tőlem tanultak fonni. És ők tudnak. Csodaszépeket fonnak.
Aki nem hiszi, járjon utána!

2011. október 6., csütörtök

Moherral cérnázva

Csilla minapi kérdéséről eszembe ötlött, hogy hetek óta cérnázásra vár egy próbafonal a rokkán.
Miközben a Pipitér Óvoda fonalait festettem, ...miközben ázott és melegedett és hűlt és száradt, kihasználva a köztes időket, ez született:




Hogy megintcsak ne legyen nagyon tiritarka, próbáltam úgy fonni, hogy a rétegesre kártolt színes bundagyapjúból mindig csak egy vagy két réteget leválasztva szakaszosra fontam a fonalat. Mivel a kártolás elég egyenetlen volt, örömömre buklé-hatású fonal sikeredett.




Ezután cérnáztam össze egy igen vékony, mélylila moherfonallal. Pár méter után jöttem rá, hogy nem szabad a készülő fonalon csúsztatni az ujjaimat, mint rendesen, mert akkor a pihe-puha moherszöszöket beletapasztom a fonalba. Hagyni kell szabadon sodródni, hogy ne vesszen el a lényeg.



Így most buklé is, moher is. Igazán örülhetek.





És ha valaki fáradt, így szundikál (pár percet) a teraszon:


Vagy így, (több órát) egy hangszertokban:


Findusz tudja, miért érdemes élni. Este megmutattam neki a kész gombolyagot. Szerintetek tetszett neki?...

2011. szeptember 15., csütörtök

Mit nekem áámerikai nagynéni

Ígértem, hogy ezen a héten már csakis a családnak élek. Hétfőn rögtön palacsintával indítottam. Sokkal és gluténmentessel is. Azért az nem kevés idő... meg is voltam magammal elégedve, meg a család is velem.
Kedden-szerdán nagy pakolás következett, évszázados koszok tűntek el, helyére került ez-az, előtte meg közben persze kilátástalanul nagyra nőtt az amúgy sem kicsi káosz. Sietni kell (kéne), mert szombaton anyósom társaságában ebédvendégünk lesz a Floridába "szakadt" Ilonka nénink.
Jaj, mit főzzek?

Mára (pihenésképpen) családi program ígérkezett. Délután céges rendezvény a nagyvárosban, kultúrprogrammal és svédasztalos vacsorával. Persze az is jó lehet, de a jobb, hogy a tett színhelyétől csak pár villamosmegállónyira van a Barka-fonal székhelye, gondoltam, oda is beruccanok egy kicsit körülnézni. Ez lett volna (nekem) a nap fénypontja.

Ehelyett... reggelre belázasodott beteget ápoltam itthon. A hirtelen jött "szabadságban", ahelyett, hogy Ilonka néni (rém)képe lebegett volna a szemem előtt, előkaptam a délelőtt érkezett 10 kilós fonalcsomagot, s elkezdtem festeni a Kékvölgy elsőosztályosainak egész éves fonalmennyiségét. Az első kilóval kész vagyok.

A zöld még ázik, de siettem a fotózással, mert már kezdett alkonyodni.
(Holnap lesz jobb, fényesebb kép.)


Itt vannak a "másnapi" képek:




S most azon morfondírozom, holnap mivel folytassam. Szívem szerint festenék, gondolhatjátok, de hát mondtam, hogy csakis a családnak élek. És lenne is még mit sepregetni, nem beszélve az ünnepi (szülinapi) menüsorról.

Meg azon morfondírozom, Ilonka néni "mit fog szólni". (Férjem szerint -mint mindig- megint túldimenzionálom a dolgokat. Nem egészen így fogalmazott.) Persze Ilonka néninek nincs négy gyereke. Egy gyereke sincs. De talán szereti a paprikás krumplit vagy a puliszkát... meg a szép fonalakat. Szerintetek?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...