Moherral cérnázva

Csilla minapi kérdéséről eszembe ötlött, hogy hetek óta cérnázásra vár egy próbafonal a rokkán.
Miközben a Pipitér Óvoda fonalait festettem, ...miközben ázott és melegedett és hűlt és száradt, kihasználva a köztes időket, ez született:




Hogy megintcsak ne legyen nagyon tiritarka, próbáltam úgy fonni, hogy a rétegesre kártolt színes bundagyapjúból mindig csak egy vagy két réteget leválasztva szakaszosra fontam a fonalat. Mivel a kártolás elég egyenetlen volt, örömömre buklé-hatású fonal sikeredett.




Ezután cérnáztam össze egy igen vékony, mélylila moherfonallal. Pár méter után jöttem rá, hogy nem szabad a készülő fonalon csúsztatni az ujjaimat, mint rendesen, mert akkor a pihe-puha moherszöszöket beletapasztom a fonalba. Hagyni kell szabadon sodródni, hogy ne vesszen el a lényeg.



Így most buklé is, moher is. Igazán örülhetek.





És ha valaki fáradt, így szundikál (pár percet) a teraszon:


Vagy így, (több órát) egy hangszertokban:


Findusz tudja, miért érdemes élni. Este megmutattam neki a kész gombolyagot. Szerintetek tetszett neki?...