2011. június 15., szerda

Selyem marionettbábok

...készültek egy tündérmeséhez.



Az alakok selyemruháit úgy festettem meg, hogy azok tükrözzék a szivárvány 7-es színszimbolikája szerint a szereplők mesében betöltött lelki-szellemi minőségét.

Az öreg király legfelül, királykék és lila ruhában, aranykoronával a fején.
(Haja, szakálla fonásból maradt szürke gotland gyapjú.)


Legalul a három királykisasszony.


A két idősebb piros, narancs, sárga minőségben. Közbül a hetesség "szívében" a legkisebb királykisasszony zöldben,

...akinek ruhája rózsaszínre vált -arany palásttal, fehér fátyollal-,


mikor is a királyfi -kétféle kékben- megváltva őt feleségül veszi,


...és megülik a Menyegzőt.


(Csak siettemben fotóztam, elnézést a képek minőségéért, ...mikor selymet amúgy is nehéz színhűen fényképezni.)

2011. június 10., péntek

Csodaszarvas

...nemez házioltár-kép készült a leendő jurtába.


A Kékvölgy iskola negyedikesei (köztük Hanga lányom) néhány napra nomád ősmagyarokká szerettek volna változni. Az előkészületek során többek között először tarsolyt,


majd csodaszarvas-képet nemezeltünk közösen a gyerekekkel.

Ez volt a "minta":


A szarvas megformázásánál csak az agancs kialakításánál segédkeztem kicsit.


Sajnos már a jurta felállítását is elmosta az eső. Míg naponta többször leszakadt az ég, az iskola épülete mintegy menekülttáborrá változva nyújtott menedéket a múlt és jelen közti mezsgyén kalandozó "ősmagyaroknak". A csodaszarvas-kép így is sok erőt adott nem csak a gyerekeknek, hanem nekem is.

A nemezelés során a "tankönyvünk" ez volt:


Ajánlom mindenkinek Nagy Mari és Vidák István könyvét.
Több mint 20 éve tartom őket szellemi és kétkezi tanítómestereimnek, bár személyesen Istvánt csak három évvel ezelőtt egy szelevényi növényifestős táborban ismertem meg a Körös-parton (ahol négy napon keresztül csodadolgok történtek, talán egyszer mutatom), Marit pedig pár nappal ezelőtt a Napfényes Fesztiválon. (Egymás mellett volt a standunk.) Megtiszteltetés számomra, hogy a fonás-rokkázás okán közös munkára hívott a közeljövőben. Részletek hamarosan...

2011. június 7., kedd

2011. május 30., hétfő

Fonalfestős napok

után, íme az eredmény dióhéjban.

Hetekig úgy kellett vadászni itthon egymás elől az üvegbögréket, vendégkínálásról meg szó sem lehetett. Párom morgott, tüntessem már el a tojásfestés után visszamaradt beszáradt ételfesték-porokat a poharak aljáról. De a gazdaságos felhasználás című projektem még futott, ...türelemre intettem.
Most, jelentem, minden poharunk tiszta, az utolsó cseppig elhasználtam a maradékot. Kutyultam rendesen a (vegy)konyhámban, s magam sem hittem, hogy mi mindenre elég az alig késhegynyi mennyiség.


Ezek még mindig elég intenzív árnyalatok, a kérdés persze inkább az volt, hogy 3-4 féle színből hogyan tudom kikeverni a teljes színkört.


Aztán finomabb árnyalatok következtek.


És színátmenetesek. (Ezek már 10 dekás tolnai motringok.)


Végül két finom 100% gyapjú csipkefonal, leheletnyi halványlila és púderrózsaszín . Épp csak annyira (illetve inkább alig) cirmos, hogy a szín ne üsse a majdani csipkemintát.

2011. május 26., csütörtök

A cicának nálunk

ilyen jó dolga van.
Korona a fején, bíbor palást a vállán...
Hogy ne fázzék szegény alvás közben, jó szolgálatot tesz az éppen elkészült moher csipkesál.


A moher finomságról a hivatalos kép azonban ez:


Kathy barátnőmnek készült.
A sáltű Kricsár Ancsa kezemunkáját dícséri.

2011. május 18., szerda

Tavaszünnep Óbudán

Minden évben megyünk. Családostul. Mert ez az év egyik legjobb, legrangosabb waldorfos rendezvénye. Van ott minden, mi testnek-léleknek javára válik.

Vásári hangulat. (Ez volt az én standom.)



Sárkány minden évben megmutatja magát...

...és mindig legyőzetik. Tavaly Szt.György lovag, idén Király Kis Miklós kardja által. Mert a Világ Rendjét fenn kell tartani.


És Caroline babái is velem voltak.


Meg a lányaim. Itt Mandula mutatja a mesterség fortélyait.
Így kezdődik a tanulás...


...hogy majd aztán ilyen szép festett fonalak szülessenek.

(Köszönet a fotókért Zubornyák Tibornak 1.-6. kép, és Kóczán Gábornak 7.-8. kép.)

2011. május 11., szerda

Kék a zölddel

Írtam már, hogy nagyon szeretem,

... de most az esztétikumon túl hasznossága is kell legyen a dolognak. Merthogy a Kékvölgy új iskolát kell építsen Pilisszentlászlón. A régi (önkormányzati) épületet kinőttük, valahogy igen sok kisgyerek akar ebbe az iskolába járni.
Szóval kellenek az anyagi javak (is), és én úgy tudok e nemes cél szolgálatába állni (amellett, hogy csákányt, lapátot ragadok, főzök a munkásoknak, esetleg vigyázok a munkások, azaz a mi gyerekeinkre), hogy néhány kézműves termékem bevételéből egy bizonyos összeget az iskolaépítés javára ajánlok fel. És hogy neve is legyen a dolognak, egy név alá vontam (megkülönböztetésképpen) e tárgyakat. Minden, ami kék ÉS zöld. Ez lesz a Kékvölgy Kollekció. Hogy aki innen vásárol, tudja, hogy pénzének egy jó része téglára, ajtótokra, habarcsra, neadjisten WC-ülőkére fog fordítódni. Egy új iskolára.

Kék és zöld. Mert ha kimegyünk a határba, és elnézünk az erdő felé (ahol az iskola épül) és az erdő fölé (ami ott a leendő iskola fölött kékül), akkor csak kéket és zöldet látni.


Ezek a Kékvölgy-kendők.

Ő pedig az első Kékvölgy-selyemmanó.


És neki már egy kétéves kisfiú a gazdája, aki ebbe az ÚJ iskolába fog járni.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...