Fonóka-tábor és Szövőtábor (Képes híradás)

Egyelőre az első napról...

Mert bár egy hónapja kezdődött, szokás szerint nem érem utol magam. Több száz kép július első három hetéből, ami számomra a tanítás-tanulás mellett a közös munka és az együtt alkotás örömét jelentette. Közben kaptam egy hét "alkotói szabadságot" is a családtól, amikor öt napig nem kellett sietnem haza senkihez. Reggel elmentem, éjjel 11-re hazaértem. Hol van máshol ilyen műhely, mint Csillaghegyen?

Azóta a napi rutin és ezer vendéggyerek mellett képeket válogatok, szálakat varrok el, szegek, rojtozok, hogy a megszőtt kelméim ne a vasalódeszkára kupacolva végezzék. (Remélem, lesz időm sorba mutogatni őket.)

Szóval így kezdődött:
Az ajándékba kapott juhgyapjúból egy adagot lavórba tettünk, jó forró vízzel felöntöttük, s mikor már bele tudtunk nyúlni, a nagyon tisztátalan, használhatatlannak tetsző részeket kicsipegettük, a fürtöket fellazítottuk.

 Közben kicsöpögtetjük a piszkos vizet, majd mehet az újbóli fürdőbe. Ezt a műveletet 4-5-ször kell ismételni, miközben lazán forgatjuk a gyapjút, mindaddig míg végül tiszta nem lesz a víz.
Racka lévén nem kellett tartanunk a könnyű összenemezelődéstől, de azért a mozgatással óvatosan kell bánni.

Vesszőkosárban szétterítve szárad.

Farkasolás (lazítás-tépés) után.

 És most jött a meglepetés. Biztos, hogy racka ez a nagykörűi ajándék? (Hahó Réka!) Olyan puha, selymesen finom, hogy akár valami tengerentúli puccos gyapjú is lehetne. Olyan "babapopsiminőség". Így szoktam mondani. Na mit gondoltok, mi ez?

Ilyen volt, ilyen lett.

Közben ázódott egy adag kutya. Brrrr.... Nem bírom a szagát. Tényleg amolyan ázott kutyaszag.

És festődött a gyapjú...

És kártolódott és fonódott a kutya:

Folyt.köv...