Elkéstem egy nappal. Mert ebben az évszázadban tavaly ünnepeltük utoljára március 21-én a tavasz születésnapját. (Okosodni például
innen.)
Na jó, a madarat tegnap kezdtem nemezelni, és szokásomhoz nem híven ma be is fejeztem. Ugye sietnem kellett az ünnep miatt.

Esticsend Adriennhez járok nemezelni. (Így hívom, mert egyébként Horváth Adrienn ő is, és a szomszéd faluban lakik, rendre össze is kevernek minket olykor.) Szóval barterben egymástól tanulunk. Ez így jó, mert nem kerül pénzbe egyikünknek sem.
A tegnapi alkalmon üreges bábtest nemezelését vettük. Lehetett sünit, pillangót, halat, gülüszemű békát nemezelni, én madarat választottam. Nem is tudom, miért. Mert én a madarat csak mesekönyvben vagy népdalban szeretem, a való életben szinte rettegek a madaraktól. Az állatkertben messze elkerülöm a madárházat.
Paloznakra meg -bár vágyom-, el se merek menni. Madárfóbia, állítólag van ilyen. Póktól, kígyótól nem rettegek annyira, mint a madártól. Na meg a gomboktól. Gombfóbia, ilyen is van, nemrég óta tudom. Hát ilyen defektusokkal élek...
A madaram ilyen volt,

ilyen lett,

és ki is került a bejárati ajtóra.

Valami nem stimmel. Nem ilyen egy madár. Jó, szárnya nincs, de valahogy az arányai. (Nekem inkább olyan gumikacsaszerű.) A gyerekeim persze már hároméves korukban felismerhetőbb kutyát, cicát, madarat rajzoltak, mint én. Nekem ez nem megy.
Párom szerint: "Jó, csak a feje kicsit nagy. Mesekönyvbe elmenne..."