Fonalfestős napok

után, íme az eredmény dióhéjban.

Hetekig úgy kellett vadászni itthon egymás elől az üvegbögréket, vendégkínálásról meg szó sem lehetett. Párom morgott, tüntessem már el a tojásfestés után visszamaradt beszáradt ételfesték-porokat a poharak aljáról. De a gazdaságos felhasználás című projektem még futott, ...türelemre intettem.
Most, jelentem, minden poharunk tiszta, az utolsó cseppig elhasználtam a maradékot. Kutyultam rendesen a (vegy)konyhámban, s magam sem hittem, hogy mi mindenre elég az alig késhegynyi mennyiség.


Ezek még mindig elég intenzív árnyalatok, a kérdés persze inkább az volt, hogy 3-4 féle színből hogyan tudom kikeverni a teljes színkört.


Aztán finomabb árnyalatok következtek.


És színátmenetesek. (Ezek már 10 dekás tolnai motringok.)


Végül két finom 100% gyapjú csipkefonal, leheletnyi halványlila és púderrózsaszín . Épp csak annyira (illetve inkább alig) cirmos, hogy a szín ne üsse a majdani csipkemintát.

A cicának nálunk

ilyen jó dolga van.
Korona a fején, bíbor palást a vállán...
Hogy ne fázzék szegény alvás közben, jó szolgálatot tesz az éppen elkészült moher csipkesál.


A moher finomságról a hivatalos kép azonban ez:


Kathy barátnőmnek készült.
A sáltű Kricsár Ancsa kezemunkáját dícséri.

Tavaszünnep Óbudán

Minden évben megyünk. Családostul. Mert ez az év egyik legjobb, legrangosabb waldorfos rendezvénye. Van ott minden, mi testnek-léleknek javára válik.

Vásári hangulat. (Ez volt az én standom.)



Sárkány minden évben megmutatja magát...

...és mindig legyőzetik. Tavaly Szt.György lovag, idén Király Kis Miklós kardja által. Mert a Világ Rendjét fenn kell tartani.


És Caroline babái is velem voltak.


Meg a lányaim. Itt Mandula mutatja a mesterség fortélyait.
Így kezdődik a tanulás...


...hogy majd aztán ilyen szép festett fonalak szülessenek.

(Köszönet a fotókért Zubornyák Tibornak 1.-6. kép, és Kóczán Gábornak 7.-8. kép.)

Kék a zölddel

Írtam már, hogy nagyon szeretem,

... de most az esztétikumon túl hasznossága is kell legyen a dolognak. Merthogy a Kékvölgy új iskolát kell építsen Pilisszentlászlón. A régi (önkormányzati) épületet kinőttük, valahogy igen sok kisgyerek akar ebbe az iskolába járni.
Szóval kellenek az anyagi javak (is), és én úgy tudok e nemes cél szolgálatába állni (amellett, hogy csákányt, lapátot ragadok, főzök a munkásoknak, esetleg vigyázok a munkások, azaz a mi gyerekeinkre), hogy néhány kézműves termékem bevételéből egy bizonyos összeget az iskolaépítés javára ajánlok fel. És hogy neve is legyen a dolognak, egy név alá vontam (megkülönböztetésképpen) e tárgyakat. Minden, ami kék ÉS zöld. Ez lesz a Kékvölgy Kollekció. Hogy aki innen vásárol, tudja, hogy pénzének egy jó része téglára, ajtótokra, habarcsra, neadjisten WC-ülőkére fog fordítódni. Egy új iskolára.

Kék és zöld. Mert ha kimegyünk a határba, és elnézünk az erdő felé (ahol az iskola épül) és az erdő fölé (ami ott a leendő iskola fölött kékül), akkor csak kéket és zöldet látni.


Ezek a Kékvölgy-kendők.

Ő pedig az első Kékvölgy-selyemmanó.


És neki már egy kétéves kisfiú a gazdája, aki ebbe az ÚJ iskolába fog járni.

Tündérfátylak készülnek

a szombati vásárra, az Óbudai Waldorf Iskola Tavaszünnepére.
Ma egész nap selymet festettem.

A szokásos egyszínű waldorfos játszókendők mellett...



színátmenetes kendők is készültek,



hogy majd fátyolként díszítsék a piciny tavasztündérek fejét.

Szentendrei Dobbanások

Most szombaton egész napos szabadtéri családi program!
Immár negyedik éve rendezi meg a Pilisszentlászlói Waldorf Iskola a Kékvölgy Zenei Műhelybe járó gyerekek hangszervásárlását megfinanszírozandó ezt a színvonalas jótékonysági programot. A zenét tanuló gyerekek hangszerbemutatója mellett kézműves foglalkozások és koncertek , táncház, a büfében a finomságok mellett kondérban főtt étel, kemencében sült pizza, egyebek. (A kézműves "részlegben" ott leszek egész nap, lehet rokkázni, fonást és egyebeket kipróbálni.)
Részletes program és információk itt:

Ha nehezen olvasható, katt ide, az iskola honlapjára.

És egy személyes jellegű megjegyzés. Barátaink és földijeink, a soproni Égzengő Zenekar is fellép most nálunk.

Eldugottan élnek és dolgoznak az ország nyugati csücskében az Alpokalján. Gyönyörű a zenéjük. Katt ide és ide.
Aki hallja, adja át...

És gyertek szombaton!

Tartozom egy képpel

tegnapról.


Megváltoztak a fényviszonyok -öreg este lett-, mire lekerült a fonal a rokkáról, majd a motolláról.



A kész fonal 10 dkg, 175 méter. 18 mikronos pihe-puha ausztrál merinó, ételfestékkel hosszan színátmenetesre festve, Kromski-rokkán fonva.

Fonással ünnepeltem

...anyák napját. Na jó, ebédet azért főztem, de minden mást a többiek intéztek...

A gyerekek reggel pizsamában mentek ki az erdőszélre virágot szedni, énekelték az Orgonaágát, finom reggelit készítettek Apával, én meg -mint aki vendégségben van- élveztem a kiszolgálást: finom kávé, szép kilátás a teraszról, mit ne mondjak, szép így az élet. Szép így, négy gyerekkel. 13 évvel ezelőtt, épp anyák napján váltam anyává...

Egész nap csak elmélkedtem, miközben járt a kezem alatt a munka, kész is lett a szivárványos fonalam.




Tudvalevő, hogy a fonás maga meditatív élmény, hát, ha még szivárványszín fonal készül. A hosszú színátmenetek hagytak időt belemélyedni egy-egy szín valóságába, s nagyszerű élmény volt, hogy a szivárvány színei rendre követték egymást. A vöröstől haladtam a "létrán fölfelé" az ibolyáig. (Weörest mondogattam magamban: "Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra...")


Kétszer fontam meg ugyanazt (az elején hosszában kettészedtem a festett szalaggyapjút, hogy a megfelelő színek egymás mellé kerüljenek), majd a cérnázással most az ibolyától haladtam vissza a vörösig. Nagyon szép színtalálkozások születtek. És tényleg tompultak a színek.
Kedvencem, mikor a kék találkozik a zölddel.


Kék a zölddel..., de erről majd később.