Tündérfátylak készülnek

a szombati vásárra, az Óbudai Waldorf Iskola Tavaszünnepére.
Ma egész nap selymet festettem.

A szokásos egyszínű waldorfos játszókendők mellett...



színátmenetes kendők is készültek,



hogy majd fátyolként díszítsék a piciny tavasztündérek fejét.

Szentendrei Dobbanások

Most szombaton egész napos szabadtéri családi program!
Immár negyedik éve rendezi meg a Pilisszentlászlói Waldorf Iskola a Kékvölgy Zenei Műhelybe járó gyerekek hangszervásárlását megfinanszírozandó ezt a színvonalas jótékonysági programot. A zenét tanuló gyerekek hangszerbemutatója mellett kézműves foglalkozások és koncertek , táncház, a büfében a finomságok mellett kondérban főtt étel, kemencében sült pizza, egyebek. (A kézműves "részlegben" ott leszek egész nap, lehet rokkázni, fonást és egyebeket kipróbálni.)
Részletes program és információk itt:

Ha nehezen olvasható, katt ide, az iskola honlapjára.

És egy személyes jellegű megjegyzés. Barátaink és földijeink, a soproni Égzengő Zenekar is fellép most nálunk.

Eldugottan élnek és dolgoznak az ország nyugati csücskében az Alpokalján. Gyönyörű a zenéjük. Katt ide és ide.
Aki hallja, adja át...

És gyertek szombaton!

Tartozom egy képpel

tegnapról.


Megváltoztak a fényviszonyok -öreg este lett-, mire lekerült a fonal a rokkáról, majd a motolláról.



A kész fonal 10 dkg, 175 méter. 18 mikronos pihe-puha ausztrál merinó, ételfestékkel hosszan színátmenetesre festve, Kromski-rokkán fonva.

Fonással ünnepeltem

...anyák napját. Na jó, ebédet azért főztem, de minden mást a többiek intéztek...

A gyerekek reggel pizsamában mentek ki az erdőszélre virágot szedni, énekelték az Orgonaágát, finom reggelit készítettek Apával, én meg -mint aki vendégségben van- élveztem a kiszolgálást: finom kávé, szép kilátás a teraszról, mit ne mondjak, szép így az élet. Szép így, négy gyerekkel. 13 évvel ezelőtt, épp anyák napján váltam anyává...

Egész nap csak elmélkedtem, miközben járt a kezem alatt a munka, kész is lett a szivárványos fonalam.




Tudvalevő, hogy a fonás maga meditatív élmény, hát, ha még szivárványszín fonal készül. A hosszú színátmenetek hagytak időt belemélyedni egy-egy szín valóságába, s nagyszerű élmény volt, hogy a szivárvány színei rendre követték egymást. A vöröstől haladtam a "létrán fölfelé" az ibolyáig. (Weörest mondogattam magamban: "Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra...")


Kétszer fontam meg ugyanazt (az elején hosszában kettészedtem a festett szalaggyapjút, hogy a megfelelő színek egymás mellé kerüljenek), majd a cérnázással most az ibolyától haladtam vissza a vörösig. Nagyon szép színtalálkozások születtek. És tényleg tompultak a színek.
Kedvencem, mikor a kék találkozik a zölddel.


Kék a zölddel..., de erről majd később.

Gazdaságos felhasználás

Nem volt szívem kiönteni a húsvéti tojásfestésre szánt bekevert ételfestékek maradékát. Régóta készülök hosszan színátmenetesre festett gyapjúból szivárványszínű fonalat fonni.
Ehhez először beáztattam langyos ecetes vízbe a szalaggyapjút, majd "szerpentínben" belehelyeztem egy jénai tepsibe, meglocsoltam szakaszosan a félig kimerültnek hitt ételfestékkel, épp csak annyival, hogy a gyapjú magába szívja a folyadékot.


Alaposan lenyomkodtam, ellenőriztem, hogy mindenhol érte-e a festék, majd a szülinapi tortasütés hőjét kihasználva, gyorsan sütőbe dugtam.


Alacsony hőfokon "sütöttem" egy kicsit, s a tepsiben hagytam kihűlni. Öblíteni alig kellett, mert az összes pigment beépült a gyapjúszálakba.

Nem kis meglepetésemre igen intenzív árnyalatok születtek, bár tudom, fonás hatására tompulni fognak a rikítónak tűnő színek.





Egy kis festett fonalminta is született.



És itt vannak a hímes tojásaink, mindegyiket a lánykáim alkották.


Színes viaszkrétával rajzolták meg a mintát, utána helyeztük bele a langyos festéklébe. Ahol a viaszkréta taszította a vizet, ott kirajzolódtak a vonalak. Mintha írókáztunk volna. Mindig készülnek hagyományosan, hagymahéjjal festett tojások is, de ez a tiritarka technika szintén kihagyhatatlan.

Nagypéntek

"A mai embert -egy bizonyos szemszögből nézve- jellemzi az alábbi kis vers" -írja Göllner Mária Népszokások, mondák és az ember c. művében.

Narancssárga verőfényben
Ibolyaszín ernyőjében
Jön a pasa begyesen.

Tulipános turbán alatt,
Szénfekete pillák alatt,
Széjjeltekint kegyesen.

Félhold födi szíve táját,
Kincs garmada a portáját.
Még sincs nyugta seholsem.

"Holdnak nincsen saját fénye,
-Ami van, az napnak fénye-
Önmagában semmi sem."

Ámde napimádó lenni,
Napot szívébe bevenni,
Egyért mégsem akarja.

"Mert napisten meghalt egykor,
Fakereszten, nagypéntekkor,
S alászálla poklokra!"

Nem látja, hogy ott is nap volt,
Harmadnapra feltámadott,
S éjfélkor is velünk van!

"Fonalgyártógép"

...ezt mondta egy kicsike fiú a rokkámra, amit magammal vittem tegnap a Goubára. Leginkább az aprónépek, és az idősebb nénik és bácsik álltak meg, mert ilyet még nem, vagy mert ilyet már régen láttak.