Nagypéntek

"A mai embert -egy bizonyos szemszögből nézve- jellemzi az alábbi kis vers" -írja Göllner Mária Népszokások, mondák és az ember c. művében.

Narancssárga verőfényben
Ibolyaszín ernyőjében
Jön a pasa begyesen.

Tulipános turbán alatt,
Szénfekete pillák alatt,
Széjjeltekint kegyesen.

Félhold födi szíve táját,
Kincs garmada a portáját.
Még sincs nyugta seholsem.

"Holdnak nincsen saját fénye,
-Ami van, az napnak fénye-
Önmagában semmi sem."

Ámde napimádó lenni,
Napot szívébe bevenni,
Egyért mégsem akarja.

"Mert napisten meghalt egykor,
Fakereszten, nagypéntekkor,
S alászálla poklokra!"

Nem látja, hogy ott is nap volt,
Harmadnapra feltámadott,
S éjfélkor is velünk van!