Gyapjú, gyapjúúúú....

...csak ezt tudtam kiabálni, miközben sámántáncot lejtettem, és legszívesebben belefeküdtem volna a dobozba a finom illatú gyapjak közé. A gyerekeim csak néztek, anyával vajon mi van (persze tudták), férjem pedig csöndes mosollyal megjegyezte: "hát... ennyi kell a boldogsághoz".
Az eseményről képet inkább nem mellékelek (nincs is), álljon itt ízelítőnek két gombóc: az egyik saját festésű ausztrál merino, a másik 100% moher szalaggyapjú. Hamarosan mutatom, mi lett a kettő házasításából. És a gyapjak szösz-mösz címen immár elérhetők itt. Jó nézelődést!!!

Tavasz a télben

Szeptember óta terveztük, de csak nem akaródzott összejönni a tavalyelőtt már oly sikeressé vált anyukatársi kézimunkakör. Végül sikerült összehozni három csütörtökdélelőttöt még Karácsony előtt.
Az elsőn ilyen tavaszi virágok születtek:
...a másodikon ilyesféle papucsok (itt még félkészen):

Holnaputánután angyalokat készítünk gyapjúból és selyemből. Lehet jönni...

Szöszféleségek

Ezt a kis kupacot viszi a postás Zelnicének. Van benne mindenféle pihe-puhaság: többféle birkagyapjú, selyem- ill. bambusz-gyapjú keverék, alpaka, kasmír, moher...
Csak tessék dolgozni! És olvadozni...

Adventi Sokadalom a Kékvölgyben

A nagy sietségben sajnos itthon felejtettük a fényképezőgépet, így most egy hasonló hangulatú képet mutatok, ami két héttel ezelőtt a Solymári Fészek Iskola Márton napi rendezvényén készült az én kis standomról. A Kékvölgybe némileg bővített árukészlettel készültem, sőt magammal vittem a rokkámat is, hátha lesz egy kis időm a gyerekekkel fonni. De nem volt, sőt örülhettem, hogy épp bőrrel lejutottunk a hegyről a 600m-re lévő iskolába...
...ugyanis szombatra virradó éjjel leesett az első hó. Na de mindjárt 28 cm? Míg a párom próbálta kiszabadítani az autót, és míg én tipródva azon tanakodtam, hogy induljak-e neki hátizsákkal: sütit, salátát, váltóruhát, bazári portékát, rokkát és négy gyereket magammal cipelve, addig a gyerekek üdvrivalgás közepette vették birtokba a behavazott kertet. Mit ne mondjak, én már az indulás előtt belefáradtam mindebbe. Végül (két órás késéssel) szerencsésen megérkeztünk, s megint egy felejthetetlen nappal lettünk gazdagabbak.

Bazárra készülök

Holnap lesz nálunk, a Kékvölgy iskolában, az Adventi Sokadalom. Mint mindig, idén is nagy az izgalom. Fél-fél csapat gyerekkel Apa iskolát díszített, Anya itthon sütit sütött és pakolászta a cuccait. Mondom, bazárra készülnék, de nem hagy nyugodni a rokkám, a fonókör óta ilyen kis színminták születtek.
Ja, és úgy látszik, teljesen becsavarodtam, mert a ma készült színes selyemkendőket már nem is vasaltam, mint rendesen, hanem ilyen szép kis hurkákba "fontam".

Fonókör a Pilisben

Ilyesmik születtek:


...Az úgy kezdődött, hogy valamikor a tavasz végén élő embert kerestem, aki meg tudná mondani, hogy én vagyok-e teljesen béna, vagy csak eszközproblémától szenvedek. Aztán találtam több hozzám hasonló embert, és olyat is, aki a segítségünkre sietett. Először arra gondoltam, hogy a saját lakásunkba hívom a kis csapatot, de végül annyian lettünk, hogy nem fértünk volna be. Egy kedves anyukatárs-barátnő jóvoltából a Pilisi Műhely fogadott be minket egy teljes napra. Hát nem is tudom leírni...., olyan volt az a nap!!!



A képek magukért beszélnek. A többit itt nézhetitek.

Jár a rokka...

"Jár a rokka, pörög a rokka,
aranyzsinór röppen rajta,
prrr..., prrr..."

A fonás új szerelem, teljesen be vagyok habarodva.... Egészen más, mint bármi, amit eddig csináltam. Persze, a produktum is szép, és -ha anyagilag talán nem is de- megéri annyi órát szöszmötölni. Ám maga a munkafolyamat..., az valami csoda. Komolyan! Ülsz a rokka előtt, szinte ringatózva hajtod a pedált, forog a rokka kereke, surranó hangok nesze vesz körül, és valami kusza szöszhalmazból egyszer csak fonal alakul az ujjaid közt. Csoda, ha mondom...