Növényi festés. Kurzus-kiállítás-emlékek...

Ezeket a kis selyemkendőket azokkal a növényekkel festettem meg, melyek vagy a konyhámban, kertemben, vagy a házunk és az óvoda-iskola közötti alig 800m-es úton "termettek".

A kis hamvas kék bogyós cserje nevét nem tudom, de gyönyörű lilás-kékesre festette meg a selymet.

Ennek a képnek most hármas aktualitása is van.

1.

 Jó hír, hogy meghosszabbították Páll Etelka gyergyószentmiklósi szövőasszony és társai kiállítását a Skanzen Galériában. A növénnyel festett gyapjúból készült székely festékesek december 29-ig láthatók. Ne hagyjátok ki!
Ízelítőül néhány kép:

(Épp ott voltam három hete a Skanzenban, mikor lencsevégre kaphattam Páll Etelkát és Kemendi Ágnest.)

2.

Ha szeretnénk az egyik legautantikusabb magyarországi mesterasszonytól, Kemendi Ágitól tanulni, itt a lehetőség. Most szombaton az Örökség Műhelyek keretében, szintén a Skanzenban (két legyet egy csapásra!!!)Gyógy és festőnövények - Fonal és selyem növényi festése címmel hirdették meg a kurzust. Még van néhány hely.
(A foglalkozás díja 6000.- Ft erre a napra, mely magában foglalja a múzeumi belépőt , mellyel egyben megtekinthetjük Páll Etelka kiállítását is, mert sajnos a kiállítás külön nem, csak múzeumi belépővel látogatható amúgy is.)

3.

... És az emlékezés... Hat évvel ezelőtt (hol volt még a blog...) szinte napra pontosan ezidőtájt érintett meg igazán a növényi festés varázsa. Szelevényben, a Tisza-zugban, négy teljes napot töltöttünk el igazi mesterek társaságában.

Bolyos András kémikus

Törcsvári Attila, a Festő Estek atyja és házigazdája

Vidák István, nemezguru

...És az ALFÖLD!!!
Én, alpok-aljai városi gyerek, mit nekem Alföld fennszóval éltem mindig, de most, és azóta is az Alföld , de főként az alföldi fények és színek csodálója vagyok. Hegyek között élek most is, de visszahúz a szívem, mert amit abban a festőtáborban megéltem, szavakkal le nem írható...

Tűz, Víz, Levegő, Föld négyesében éltünk, egész nap a szabadban, körülvéve természetadta színekkel és tündöklő fényekkel. A látásom, a szemeimmel való érzékelésem úgy megváltozott, annyira kiélesedett vagy kifinomult, hogy legnagyobb megdöbbenésemre, miután négy nap elteltével kiszálltam az Örs vezér téren, még az autók színét is másképp láttam, mint azelőtt. Ez a színlátás aztán egy hét alatt lassacskán kikopott belőlem.
Azóta is szeretném visszaszerezni...
Megyek is szombaton a Skanzenba.