Fonni gyedül se rossz, de mikor számtalan segítőm van, hát az az igazi. Kis kezek ritmikusan nyomkodják a lábamat, hogy könnyebben forogjon a kerék, más kezek fogják a szálat, s vezetik be óvatosan a kész fonalat az orsó nyílásán, hogy haladósabb legyen a munka. Komolyan mondom, olyan, mintha mindig is ilyen lényecskékkel lennék körülvéve, akkor is, mikor nem látom őket. Ezek az ovisok meg itt, megtestesülései voltak ezeknek a láthatatlan erőknek. Fantasztikus érzés!!!
Ilyeneket fontunk:
Ezeket énekeltem:
Ezeket kaptam ajándékba az iskolásoktól:
...És épp készültem írni ezt a bejegyzést, mikor az imént csöngött a telefon, egy csillagösvényes anyukatárs hívott fel azzal, hogy mit csináltam a gyerekekkel, mert az osztályban mindenki fonni akar, és akinek van sajátja, le se akarja tenni az orsót, sőt juhot szeretnének tartani a kertben, hogy legyen otthon mindig elég gyapjú... És ragyog mindenki, és csak fonnak és fonnak.
Hát... dobogott a szívem.
Tavalyi élményekről: itt és itt.
Nagyon jó lehetett, már ahogy mesélted is... És a rajzokat látva - csudajó dolgod volt :))
VálaszTörlésMesés nap/ok lehetett!:)
VálaszTörlésIgazán szívmelengető az átragadt lelkesedésük...
VálaszTörlésA gyapjú fertőz és ragályos-ezt jó tapasztalni!
VálaszTörlésCsodálatos, hogy egy ilyen (valójában bonyolult) műveletet milyen ösztönösen és magától értetődően tanulnak meg, ha napsugaras mestertől, fogékony korban tanulhatják! Jó kis küldetés ez neked! :-)
VálaszTörlésA gyerekek fantasztikusak, ha szeretettel nyúlnak hozzájuk.
VálaszTörlésCsodás érzés lehet, és csodás tanító:-)
VálaszTörlésKöszönöm a sok kedves szót.
VálaszTörlésSzívből gratulálok,külön öröm számomra, hogy óvodásokkal is "dolgoztál"!!!:)))
VálaszTörlésKérlek nézz be az oldalamra,meglepetés vár!Fogadd szeretettel!!!:)))
gratulálok! annyira jó volt olvasni a soraidat, bearanyozta a napom! :)
VálaszTörlés