Mert én úgy vagyok vele, hogy a szűk időkeret adta stresszhelyzet olykor dinamizál, de sokszor inkább toporgásra késztet.
Így volt ez legutóbb Csillaghegyen. Rengeteg ötlet, de csak egy nap Lőrincz Péter szövőszékei között.
Az volt a tervem, hogy ezt a saját fonású Steinschaf fonalamat szövöm meg.
Lelki szemeim előtt az lebegett, hogy az egymást követő szivárványszínek egyenértékűen jelennek majd meg a szövött kelmében.
Ehhez valami semleges színű felvetés kellett volna. A fehér, nyers, világos felvetés kivilágosítja, pasztell fénybe vonja a színeket, a fekete élővé, vibrálóvá teszi.
De a színkör bármelyik színe nagyban befolyásolta volna az én színeimet. A meggypiros meg különösen. Mert én ezt a meggypiros pamutfelvetést választottam.
Sokáig lamentáltam, már meg is terveztem a szín-csík-ritmust, aztán mégis a piros felvetés okán letettem róla.
(Steinschaf félretéve.)
És mivel ez egy négynyüstös szövőszék volt, adta magát a lehetőség, hogy gyakoroljam magam a sávolyszövésben, tervezzek olyan mintaegységeket, melyeknél nem a színek, hanem a szövet lánc- és vetülékszálai, adott ritmus szerint adják ki a mintát.
De hogy színek nélkül ne maradjak, maradék saját fonású fonalakat is felhasználtam. Színes vászonkötés, és meggypiros-fekete sávolyminta váltakozása adta végül a struktúrát.
...És sajnos "korán" öreg este lett.
De szépek!
VálaszTörlésHűűű Adri , nagyon profi vagy !!!Szép lett .:)
VálaszTörlés