Kristályrokka

Ma két fő tevékenység mentén folyt az életem.

Egy fontos és számomra ihletett beszélgetés kapcsán meseterápiával foglalkozó cikkeket olvastam a neten, közben bugyogott a festőlé, gyapjút és fonalat festettem a szombati Gyapjú-napra készülődvén. Lelki szemeim előtt láttam, mivé fog válni a rokkámon a szép színes gyapjú. Közben egyre csak a meséken járt az eszem. (Bánkódtam is kicsit, inkább nagyon, hogy Boldizsár Ildikó nem tudta elfogadni meghívásunkat a Gyapjú-napra. De jön tavasszal, ígérte.)

A sok teendő mellett csodálatos napom volt, de tudtam, vár még az "éjszakai műszak".
Ezért megint csak: "Egy gyors mese, anyának még dolga van...", s ezt a mesekönyvet vettem le a polcról. Az Aranyhajú Jankó című mesénél nyílt ki a könyv. Nem lapozgattam, mint máskor, csak olvasni kezdtem...

.....Olvastam, olvastam, és egyszer csak.....
Aranyhajú Jankó és testvérei eltévedtek a sötét erdőben...

"Ahogy az ösvényt keresgélték, egyszer csak világosságot láttak a sötét fenyők között. Nézték a gyerekek, elállt szemük-szájuk: egy szépséges hajadon ruhájából áradt a fény. Ott ült a hajadon egy mohos kövön, font, fonogatott kristályrokkáján, s amikor Aranyhajú Jankót meglátta, nyájasan feléje intett, és énekelni kezdett:

Fehér rigó, arany rózsa ága,

tenger mélyén király koronája...

Énekelte volna tovább is, hanem a rokkáján elszakadt a szál, és hirtelen kialudt a fény, eltűnt a hajadon, mintha a föld nyelte volna el..."

.....És csak olvastam, és olvastam,.....

És éreztem, érzem, nagy erők munkálkodnak körülöttünk...