Két évvel ezelőtt, mikor több száz serkével kellett megküzdenem, és a visszafertőződés réme fenyegetett, nagy felismerésekre tettem szert. Napi 12-14 órában szinte meditációs gyakorlat volt ez nekem, mély kapcsolatban a gyerekeimmel. Azon túl, hogy az odafordulás, gondoskodás, gyógyítás mentén milyen érzésekkel és gondolatokkal "dolgoztam" és gazdagodtam, nagy "ajándék" volt, hogy minduntalan felötlött bennem egy kép, egy freskórészlet, az ún. "fejbenézés", amikor is Szt.László királyunk a leányrabló kun vitéz megölése után, fejét a lány ölébe hajtva alszik. Azért is juthatott eszembe, mert az akadémikus művészettörténet (egy triviális vonala) egyszerű tetvészésnek írja le a jelenetet, emlékeztem erre.
Pedig mennyivel inkább mást és többet jelent.
Irodalom (többek között):
Jankovics Marcell: Csillagok között fényességes csillag - A Szent László-legenda és a
csillagos ég. Bp.1987.
Guba András – Tornay Krisztina: FÉRFI ÉS NŐI BEAVATÁS: A SZENT LÁSZLÓ- LEGENDA FRESKÓCIKLUSAI in:Keresztény Szó, 2012. (4 részben)
Képek is innen.
Jó meditációt...!!! (Serke nélkül is.)
Üdv Pilisszentlászlóról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése