Fonóka-képek

Bocsánat. De alig tudok képet mutatni. Rossz a cím. Jellemzően az utolsó öt percben jutott eszembe a fényképezőgép.

Pedig örülhettem, hogy élve lejutottam a hegyről az első találkozóra. A legnagyobb havazásban kellett tegnap elindulnom.
Befagyott a kocsi hátsó ajtaja, így a csomagtartót nem tudtam használni, rokkát, kártológépet, gyapjús zsákot, egyéb eszközöket, gyereket (most csak egyet) mind az utastérbe kellett ügyesen betuszkolnom.
Majdnem fél óra alatt tettem meg -motorfékkel, húsz-harminccal avászkodva- az alig 10 perces utat Szentendréig. Mire Csillaghegyre értem, Zsóka már beáztatta a gyapjút, és ropogott a tűz a kályhában. És vártak, érdeklődő, kedves asszonytársak...

Az első találkozó témája az volt (lett volna), hogy a különböző, fonásra alkalmas szálasanyagokkal ismerkedjünk, s a hazai nyers rackagyapúval közelebbi kapcsolatba kerüljünk, mondván ez a legkönnyebben és legolcsóbban (sokszor ingyen) elérhető alapanyag. Persze nagyon jó és kényelmes a szép, ilyen-olyan külföldi csodagyapjúkkal dolgozni, de én kifejezetten fontosnak tartom (főleg, mikor gyerekekkel foglalkozom), hogy lássa mindenki, mi "terem" itthon, és hogy mi munka kell ahhoz, hogy a lenyírt állat gyapjától eljussunk a kész, megkötött, megszőtt kelméig. Nem is tudjuk elképzelni, eleink mennyit dolgoztak, és mennyi tudást halmoztak fel a kender-, len-, és gyapjúfeldolgozás során.

Szóval mostunk (Zsóka mosott), farkasoltunk, az előző napról megszáradt tiszta, de még csomókban álló gyapjút tépkedtük kisebb darabokra, hogy a kézikártoló és a kártolódob már könnyen be tudja venni a fellazított gyapjúszálakat.
A kártolásnak két fő funkciója van. Egyrészt párhuzamossá, fonásra alkalmassá teszi az összegubancolódott, kusza szálakat, illetve a mosáskor még ki nem jövő szennyeződések, por, növényi maradványok is kihullanak belőle.

És a kézikártoló és a kártolódob kifejezetten jó arra is, sőt ez már maga az élvezet, hogy különböző minőségű gyapúszálat "keverjünk" egyneművé. (Tavalyelőtt nyáron első ilyen akciónk volt Angóranyuszis Erzsivel angóra és birkagyapjú összekártolása. Nagyon finom fonal lett belőle, imádtam.)
Ezen kívül színeket is lehet keverni. Ha pl. kék és sárga gyapjúszálakat kártolunk össze, a fonalunk első ránézésre zöld lesz, de ha alaposan megnézzük, látni lehet a kék és zöld szálacskákat. Ilyen hatást utólagos festéssel nem lehet elérni, csak kártolással és fonással. Nagyon izgalmas munka.

És ha az anyagminőséget, és a színt is keverjük egyszerre, az aztán az igazi gyönyörűség.
A háromórás együttlétből csak ennek néhány eredményét tudom mutatni, miután kapkodva elővettem azért a fotómasinát.


Persze előkerültek a kéziorsók meg a rokka is, mert az asszonynépség türelmetlen volt (értem én, én is az lennék, vagyok), kicsit belekóstoltunk a fonásba is, voltak, akik már gyakorlottabbak voltak, voltak, akiknek most volt kezében orsó először. Kevés volt már az idő, de nem baj, jövő héten szövés, két hét múlva (február 20-án) ismét fonás várja az eddigi és újabb érdeklődőket. Ha valaki a zordon időjárás miatt nem tudott most eljönni, ne bánkódjon, két hét múlva is elviszek mindent, kártolni is lehet még, mert csuda egy móka, meglátjátok.

Kártfátyol ("Batt")

Néhány kép még az itthoni hétvégéről. Hanga épp egy ilyen színes, vegyes-szálú gyapjú selyem keverék bundácskát fon éppen. Ő is kártolta.


(Apropó: nyelvhasználat. Mert mi is az a batt magyarul?
Roving, top, rolag, batt, erre min-mind meg kéne találni a magyar megfelelőt. Vannak ötleteim, meg vannak magyar szakszavak is, de gondolkozzunk együtt. Folyt.köv.)