Szinkronicitás

Sok évvel ezelőtt olvastam C.G. Jung könyvét a szinkronicitásról, a látszólag (tértől és időtől független) véletlenszerű egybeesésekről. Akkoriban sok ilyen történt velem. (Persze ennek is volt oka, Jung ezt a szinkronicitás szinkronicitásával magyarázza. Olvassátok el, nagyon érdekes.) Mindig megborzongtat, mikor ilyesmi történik velem. Egyikről még tavaly írtam is egy bejegyzést.

És tegnap is történ valami, látszólag nem nagy dolog, de mivel az esti meseolvasás mélységében történt, szintén megérintett.

Mandulával délután Csillaghegyen jártunk, s miközben szövögettünk, Judittal és Zsókával a februárban induló rendszeres szövős-fonós, kártolós-festős találkozók tervezetét beszéltük át.

(A baba Karácsonykor érkezett, azóta le se lehet tenni. Az angyal Caroline volt.)

Aztán siettünk haza a többi gyerekhez, gyors vacsi, mosdás, ágybabújás. Közben zsongott a fejem a tervektől, meg azon morfondíroztam, mit, hogyan, hova, kinek milyen kép, szöveg, stb.

"Gyors, rövid mese, anyának még dolga van"-kaptam is le a könyvet csak úgy találomra. (Milyen érdekes. Találomra, azt jelentené, véletlenül azt.) És felütöttem. Véletlenül találomra.
A mese: A veres ökör.

A legszebb motívum:
Királykisasszony útnak indul, hogy elveszett, átokkal sújtott mátkáját megtalálja. Rengeteg erdőben ősz öreg anyóka.
"-Nesze, fiam, adok neked három mogyorót. Ha akárhogy megéheznél is, sohase törd fel, csak akkor, ha olyan nagy bánat éri a szívedet, hogy azt hiszed, megszakad."

...Hát hogy ne szakadna meg a szerelmes szív, mikor olyasmiket lát és érez. Szép lassan feltöri mind a három mogyorót.
"Az (első) mogyoróban egy parányi asszonyka volt, aki szorgalmasan fésülgetett néhány szál fehér gyapjút. (...)
Úgy fájt a szíve, hogy feltörte a második mogyorót is. Hát, én istenem, abban is egy parányi asszonyka volt, s az font, font, olyan sebesen, hogy aki nézte, az is beleszédült. (...)
Harmadnap a harmadik mogyorót törte fel szegény királykisasszony, hát abban is egy icike-picike asszony ült, s nagy buzgalommal szövögetett. (...) "

Nagyon szép, mélyenérintő mese, rengeteg archetipikus képpel. Olvassátok el.
(A veres ökör. In: Benedek Elek: Ezüst mesekönyv, 156.o., Kriterion 1975.)

És gyertek Csillaghegyre gyapjút fésülni, fonni, szőni.

...Elveszettnek hitt társat magatokban megtalálni!