Mesterségek Ünnepe

Nagy megtiszteltetés ért minket.


Kisebbik lányommal a Veszprémi Kézműves Műhely meghívására, Lőrincz Péter, szövőszék készítő mester textiles műhelyének vendégeként négy felejthetetlen napot töltöttünk (nem csak munkával) az idei Mesterségek Ünnepén.

Éva néni és Erzsike

Lőrincz Péter, és lánya, Judit

Ismeretségek alakultak, barátságok szövődtek, miközben igazi vászon szövődött a szövőszéken.


Ezúton is köszönet a Műhely tagjainak minden baráti szóért, támogató segítségért.

Néhány további kép a teljesség igénye nélkül.

Mandula nem csak rokkázott...

hanem szinte egész nap szőtt.

Szőtte azt a vásznat...

és a barátságot Csapó Angélával.

Angéla a kaposvári Motolla Szövőműhely vezetője. Szükség is volt a segítségére, mert Mandula még kicsi volt ehhez a Lőrincz-féle szövőszékhez. Ha ült, a bordát, ha állt, a lábítót nem érte el.
A vászon gyönyörű lett. Köszönet érte!!!

Angéla, a nyári három sikeres csillaghegyi szövőkurzus után -reményeink szerint- ősszel megint jön tanítani. Akit érdekel a tudománya, illetve szeretné a Lőrincz-féle szövőszékeket kipróbálni, szeretettel várjuk. Érdeklődni nálam, vagy Sáringer Erzsébetnél, a Csillaghegyi Közösségi Házban lehet.

Köszönet a díjakért

Egy rövid, de annál intenzívebb kórság, mely nagyon levett a lábamról, majd a (végre megvalósult) balatoni nyaralás miatt nagyon el vagyok maradva a dolgaimmal. Ezúton elnézést mindenkitől, akinek nem írtam, küldtem, válaszoltam, stb...

A közelmúltban két díjat is kaptam.
Waldorf manófaktúrától ezt:


Sum-mamitól ezt:


Mindkettőjüket személyesen is ismerem (-bár csak egy kicsit), köszönöm szépen a kitüntető figyelmet és a kedvességet.

Mindkét díjat meg lehet tartani, de szívesebben mondanám, hogy most -idő híján- inkább kicsit nálam pihentetem őket.

Jaj, az idő...
Még a Szebeni kerék c. játék folytatásával ill. lezárásával is adós vagyok. Még kell fotóznom, de hamarosan azzal is jelentkezem.

Grönland

Kiskoromban balett-táncos vagy csillagász szerettem volna lenni. Sajnos egyik sem lettem. De azóta is rejtélyes módon vonz az éjszakai égbolt, a bolygók tánca, a szférák zenéje.
Véletlenül, és utólag olvastam a hírt, miszerint múlt pénteken Magyarország fölött "robbant fel" egy meteor, valahol Fonyód fölött, több másodpercre teliholdfényű világosságba vonva az eget. Mi épp akkor utaztunk haza, épp Fonyódról, az éves családi nyaralásról. A jelenségből semmit sem láttunk.

Sietnünk kellett, rövidebbre fogva a balatoni tartózkodást, mert párom szombat hajnalban Grönlandra indult -kétszeri átszállással- repülővel. Nuuk-ból, Grönland 16ezer lakost számláló fővárosából indult az a hajó, amelyre meghívást kapott, hogy ott, a több száz főt befogadó színházteremben szórakoztassa a nagyérdeműt. A hajó közben Grönland nyugati partvidékén észak felé vonul, lassan átlépik az északi sarkkört, elérve majd azt a szélességi kört, amely Alaszka ill. Norvégia északi peremét súrolja. A gyerekekkel folyamatosan nézzük a világatlaszt, és nem hisszük el, hogy ott valóban élnek emberek, és Apa ott van valahol az örök hó birodalmában...

(Kép: egyelőre internet)

Az említett tudományos hír szerint a most péntek még azért is fontos volt, mert aznap érte el Földünket egy olyan erős napkitörés, melynek hatása sarki fény formájában esetleg még Magyarországon is láthatóvá válhat. (Grönlandon ilyenkor persze ez szinte mindennapos jelenség, Apának könnyű... Vagy mégsem? Hiszen ott mostanság nem is megy le a Nap, most jut eszembe.) Szombatra és vasárnapra ígérték itthon az égi jelenséget, mely Magyarország fölött igen ritka. (Bár találtam nagyon szép felvételeket az elmúlt évekből. Ezek a legszebbek: itt)

Hát álltam a teraszon, kémleltem az északi eget, hátha jön egy kis fénysugár. Nem jött. S közben tele voltam (vagyok) aggódással, mert az utolsó sms-sel jött a hír még Rejkjavikból, miszerint Frankfurtban nem tették fel a csatlakozó járatra azt az egyetlen bőröndöt, melyben benne volt az összes meleg ruha, két frissen sült gluténmentes kenyér, és az összes színházi jelmez és kellék és zene....és minden. Az előadás ma lenne, a csomagot legkorábban holnaputánra ígérték, ha egyáltalán.
A hajón nincs se mobil, se internet. Milyen megnyugtatókat lehet ilyenkor gondolni?

Jobb képek

a kiállításról...
Mandula a kiállításmegnyitón odaült fonni a régi, újra beüzemelt vaterás rokkához. Tavaly ilyenkor hosszú heteken át kínlódtam vele, azt hittem, én már sohase tanulok meg fonni, annyira nehezen ment. Most se könnyű vele, de gyakorlat teszi a mestert. Persze a hiper-szuper új rokkákkal fonni maga az álom, de ezt a kis régit, ezt nem adnám semmi pénzért. Nem válnék meg tőle, mert Ő volt az első.

Kislány kis rokkával

Baba még kisebb rokkával

Néhány "festmény" az utóbbi évekből, hogy azért a falon is legyen valami.

Nemeztárgyak és -ékszerek

Manóhangulat

A kicsi baba-rokkának története van. Tavaly nyáron, mikor teljes rokka-lázban égtem, a gyerekeim (meg az apukájuk) leptek meg vele. Úgy alakult, hogy pár nappal később tudtam csak utánuk menni a családi nyaralásra. Öten vártak a fonyódi állomáson. Ragyogó arccal futottak elém, éreztem, hogy a szemük csillogása (azon túl, hogy nagyon örültek nekem) valami meglepetést is rejt. És igen, az egyik kibomló kicsi gyerekkézből ez az icipici rokka bukkant elő. Mi tagadás, nyeldestem a könnyeimet.